Katica csoport

/Kiscsoport/

 

Cini, cini muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika,
Jobbra dűl,
Meg balra dűl,
Tücsök koma hegedül.

_

 

Áspis, kerekes
Áspis, kerekes,
Úti füves, leveles,
Bíbola, bíbola,
Pacs, pacs, pacs.

_

 

Piros alma, de kerek,

kóstoljuk meg, gyerekek!

Ugye édes, ugye jó?

Nekünk hozta Õsz-anyó.

_

 

Az én almám olyan alma,

piroslik a ruha rajta.

Mosolyogva,mintha kérne,

harapjak a közepébe.

 

Gyerekek, gyerekek  
Szeretik a perecet,
Sósat, sósat,
Jó ropogósat,
Aki vesz, annak lesz,

Aki nem vesz,éhes lesz.

_

Töröm-töröm a mákot,
Sütök neked kalácsot.

Ica tolla,motolla,

Neked adom Zsuzsika.

_

 

Borsót főztem, jól megsóztam,

meg is paprikáztam,
Ábele, bábele, bumm!

_

 

Hüvelykujjam almafa,

mutatóujjam megrázta,
középső ujjam felszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
ez a kicsi mind megette,
megfájdult a hasa tőle!

_

 

Én kis kertet kerteltem,

Bazsa rózsát ültettem,

Szél, szél fújdogálja,

Eső, eső veregeti, hu!

 

 

/Nagycsoport/

 

László Gyula: Szálló levelek

 

Lehullott egy falevél

szelek szárnyán útra kél,

hegyen-völgyön átröpül,

ha elfárad, lecsücsül.

Elszunyókál, szendereg,

aztán jönnek új szelek:

libeg, pörög, messze száll,

világ végén majd megáll.

_

 

Lévay Erzsébet - A sün

Vackol a sün,
készülődik,
jelez a naptára:
fut az idő,

itt van az ősz,
fagy lesz nemsokára.
Bebújik a
lehullt lombból

elkészített ágyba,
s tavaszig tart
reménykedő,
télfelejtő álma!

_

 

Hétfőn heverünk,
Kedden keverünk,
Szerdán szemezünk,
Csütörtökön csücsülünk,
Pénteken pipálunk,
Szombaton szitálunk,
Vasárnap titeket vendégségbe várunk.

_

 

Darázs Endre: Csupa sár

 

Most az utca

Csupa sár, csupa sár,

Sári néni

kiabál, kiabál.

 

„Hallottad-e,

Te macska, te macska,

Vigyázzál

A talpadra, talpadra!”

 

Ám a macska,

Hiába, hiába:

beugrott a

szobába, szobába.

 

Sári néni

Kiabál, kiabál:

„Juj, a szobám

Csupa sár, csupa sár!”

_

 

Orgoványi Anikó: Állatok világnapja

Hej, de nagy a sürgés-forgás,
zsong a tisztás széle,
ünnepnapra készülődik
erdő-mező népe.

Batyus bálba hívogatják
ma a vadvilágot,
összehordják egykettőre
a sok finomságot.

Száraz rőzsét gyűjt a szarvas,
gombát szed a medve,
kerek üstben rotyog már az
ízletes csiperke.

Hangyák morzsákat cipelnek,
torta lesz belőle,
méhek mézet csurdítanak
majd a tetejére.

Misi mókus diót tördel
ízes tölteléknek,
mogyorót is rakosgat rá,
színes díszítésnek.

Tücsök koma hegedűjén
felcsendül a nóta,
ugrándozik a kisveréb
meg nem áll a lába.

Szöcske szökken, darázs zümmög,
lepke libben szépen,
rózsabogár keringőzik,
pont mint a mesében.

Egész nap tart a vigasság,
aki bírja, ropja,
mert ez a nap, ugye tudod,
az állatok napja.

_

 

Weöres Sándor: Volt egy szép ládika

Volt egy szép ládika,
Nőtt benne egy almafa,
Én azon az almafán
Dinnyét szedtem délután.
Nagyot ugrott Sárika,
Beszakadt a ládika.

_

 

Alma, alma piros alma

odafenn a fán.

Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám

De elérnem

Nincs reményem,

Várom, hogy a szél

Azt az almát,

piros almát

lefújja elém.

_

 

Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele,
Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere.

Van vöröshagyma a tarisznyában, keserű magában,
Szolga legénynek, sej a szegénynek, de kevés vacsora.

 

Ecc, pecc kimehetsz

Holnapután bejöhetsz

Cérnára, cinegére

Ugorj cica az egérre , fuss!

 

Cini, cini muzsika,

Táncol a kis Zsuzsika,

Jobbra dől, meg balra dől,

Tücsök koma hegedül.

 

Szőlőfürtön szőlőszem,

Mindegyike megeszem.

Igy szólnak a madarak:

„Nekünk  semmi sem marad?”

 

Hüvelykujjam almafa,

mutató ujjam megrázta,

középső ujjam felszedte,

gyűrűsujjam hazavitte,

ez a kicsi mind megette,

megfájdult a hasa tőle!

 

 

Enyedy György: Mi lesz ebédre?

Vajon mi lesz ebédre?

Tűnődik az egérke.

Vajon milyen jó falat

lapul a fedő alatt?

 

Uccu! lábujjhegyre áll

a fazékba kandikál.

S képen törli úgy a gőz,

hogy prüszkölni alig győz.

-Nohát! – dünnyög szegényke,

ilyet főzni ebédre!

 

Ez az éhes róka-bóka

Belopódzott a tyúkólba.

Mi kell neki csibekár?

Fogj meg róka hogyha tudsz

 

Sünpapának sok a dolga,

amit talál, hazahordja.

Túl a sűrű csipkebokron

hat kicsinye várja otthon.

 

Az első a szilvát rágja,

másodiké lett a málna.

Harmadiknak barack jutott,

negyedik a meggyért futott.

 

Ötödiké lesz az eper,

hatodiknak jár a szeder,

Sünmama a körtét kapja,

Sünpapának jut az alma.

 

Falatoznak, vacsoráznak,

bokor mélyén lakomáznak.

 

Kemény dió, mogyoró,

kismókusnak ez való

odújába elrakja,

télen ezt ropogtatja.

 

Dombon törik a diót,

hegyormon a mogyorót

völgyben meg a makkot,

zajuk ide csattog.

Három diót fel törtem,

négy mogyorót megettek,

leltem egy zsák makkot,

ebből ti is kaptok.