Versek

 
Móra Ferenc: A CINEGE CIPŐJE
 
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
 
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
 
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
 
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
 
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
 
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
 
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
 
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.
_
 
Osváth Erzsébet: Útra kelt egy falevél
 
Fúj a szél,
zúg a szél,
útra kel egy
falevél.
Fürgén pereg
le a fáról
libben-lebben
földön táncol.
Szél dalára
karikázik,
bukfencet vet,
gurigázik.
Búcsút integet
a fának,
felnevelő
jó anyjának,
felszökik a
szél hátára,
s repül ki a
nagyvilágba.